A forgatás nagyon izgalmas volt, sok előkészülettel járt, de meg kell mondjam, a színészek a maximumot nyújtották minden pillanatban. Egy profi, összeszokott csapatról van szó, akik félszavakból is értik egymást.
A sztori fő vezérelve az optikai csalódás, a nézők szemének becsapása volt, hogy érdekes helyzeteket, jelenteket teremtsünk. Ezért lett nekem három fejem, Linda ülve olvasgat, de kiderül, hogy igazából fekszik, s Lenke elmosódott feje is egy üvegből néz ránk, valamint a játék a szavakkal, betűkkel szintén érdekes meglátás.
A család bemutatásához inkább a kreatív vonalat párosítottuk, mint egy klasszik elmesélőset.
Voltak vicces jelentek, Mira például nem akart beülni a helyére, ezért is találtuk ki a végén, hogy akkor először mindenki üljön más név alá, s csak a végén találjon rá a sajátjára.
Linda jelentét tartott felvenni legtöbbször. Egyszer az asztal mozdult be, aztán Mira futott át korábban, egy seprű belógott, ami elárulta, hogy igazából fekszik. A pohár nem mindig tapadt az asztalhoz, de az utolsó felvételnél sikerült minden úgy ahogy elterveztük. pohár, könyv, Mira, felülés - Megvettem!
A vágás könnyű volt, a hangalámondással voltak problémák.
Linda szerint annyira unott a hangom, hogy inkább szólni kell Juhász Jácintnak, s majd alámondja ő. A végén azért próbáltam izgalmasabbá válni, bár szerintem az életben nem létezik, hogy ilyen a hangom.
Az utolsó mondatot azért tagolom ennyire, hogy érthető legyen. Lehet, hogy az egy kicsit sok, de hát, valami hibának kell hogy legyen :)
És még a pulyka sem bántott.