Lenke 2 hete meg van fázva. Most már nem, csak az orsziporszi néha beficcen és annak nem tud őszintén örülni.

1 hete viszont olyan jókedvű, mintha kicserélték volna. Nevet, kacag, minden poént ért, s már elkezdett pár hangot utánozni. Ami a leglátványosabb, hogy a bútor mellett felállt, s már tett is 2 lépést egyedül. Aztán elhitte, hogy tud menni, s utána nagyot esett. De még azt is olyan ügyesen csinálta, hogy semmi baj nem lett. Azt hiszem csak egyszer láttuk eddig hogy piros a vére. Az is az első körömvágásánál történt, mikor ügyesen belevágtam a bőrébe. Akkor sírt egy kicsit, de azt is olyan szépen csinálta. 

Azóta félve vágom. Magamnak sem szeretem. Az olló para, a csipesz oké. Kifejlesztettem a tuti módszert, hogy időt spóroljak, s még a körmeim is le legyenek vágva. Munkába menet kilépek a kapun, s a buszmegállóig 2,5 perces sétám van. El kell haladni 2 szomszéddal arrébb, s akkor kezdeni a körömvágást. Ez azért fontos, mert mégiscsak a szomszédaim, mit szólnak ha meglátják, arrébb meg nem érdekes. Pont akkorra vágom le mind a tíz ujjamról, mire arra a pontra érek, hogy még ne lássanak a buszmegállóból. Ezt meg nem kell magyarázni miért fontos. Sajnos a lábkörmeimre más taktikát kell alkalmazzak.

Szerintem az embereknek meg kéne osztaniuk az ilyen fontos és világmegsegítő gondolataikat, hogy aztán mások tanulhassanak belőle. Szóval Dani-Világ= 1:0