Oké, kis túlzás, hogy örültem mikor ki kellett menni a kiállításról, mert úgy szólván még nézegettem volna pár Banksyt. Tudtam,hogy nem lesz, de azért mégis. A kisvetítőben megnéztük a 10 perces filmet. Aztán még egyszer elkezdődött. Hát ez nem az amit vártam. Nincs Banksy és még a film sem az. Aztán kicsoszogtam, mert még egyszer nem akartam megnézni a lelkes brit srácokat, hogyan hordják el a Banksy által dekorált vasbeton falat pénzt és energiát nem kímélve.

Srácok, a másik teremben van a filmvetítés! Hú ezt megnéztük és nagyon jó volt. Igazából Mr. Brainwashról szólt, aki Banksy hátán mint a teknőc ugrott le és ívelt fel művészi pályáján. Elgondolkodtató volt, hogy mit hozott létre ez a fickó. A semmiből nagy sztárt csinált magából, csupán egy jó ajánlással, meg rengeteg pénzzel. Aztán kapott érte rengeteg pénzt és csupa jó ajánlásokat. Amerikában mindent lehet. De azért ahogy a filmben el is hangzik érdekes megvizsgálni ennek a szociológiáját és hatásait. A film szórakoztató volt, Lenke, aki ezekben a körökben immár Lenksy simán végigaludta a filmet a mellkasomon, s ennek köszönhetően nem fáztam az amúgy meglehetősen hűvös helyiségben. 

Az embereknek meg kell mondani mit szeretnek, s ők azt fogják szeretni. Meg persze Banksyt, de azt nem kell mondani.