Mamáéknál igazi állatkert van. Mi úgy hívjuk, megyünk a háztáji állatkertbe. Tényleg órákat lehet eltolteni a kiskecskék sétáltatásával, halak fogásával, majd a kacsáknak adásával, a tyúkok etetésével, a fürjek ringatásával, s a papagájok magkoncentrátumának adagolásával. 

Az én személyes ellenségem a pulyka, aki ha meghallja, hogy érkezek, már akkor vörösre válik a feje, s felfújja a tollát. Olyan hangot ad, mintha a kisföldalatti menne el a gombapincékben, s végig engem néz. Egyszer megtámadt, mikor bementem, azóta nem a barátom. Viszont ő őrzi a nyúlketreceket is, melyeket viszonylag ritkán látogatok ezért. Most viszont erőt vettem magamon,s bementem a védett zónába, mert megszülettek a kisnyulak. Nem egy-kettő, hanem egyből 9. Persze több anyától, apától. Van fehér, vörös, bolyhos, kormos. Mindegyik nagyon cukker. 

Lenke kedvence azt hiszem ez a kis szürke pamacs. Mamával épp az arcukat simogatják vele. 

És még a pulyka sem bántott.